BME honlap | Oldaltérkép | Impresszum | HU | EN

"Életem története" - az életvezetés 6 legendája, 3. rész

Könyv utolsó lapjaiMilyen folyamatok szerint éljük az életünket? Mit tekintünk sikernek, boldogságnak, mi az, ami örömöt szerez? Milyen feltételekhez kötjük ezeket? Mennyit kell várnunk, dolgoznunk mire jól érezhetjük magunkat?
Az előző két bejegyzésben (első rész itt, második itt) megismertük az úgynevezett sorskönyvi folyamatokat, amelyek választ adnak ezekre a kérdésekre. Az elméletet bemutató záróbejegyzésben megismerhetjük az utolsó két sorskönyvi folyamatot.

Emlékeztetőül: a hat folyamat a sorskönyv-elmélethez tartozik. Eszerint életstílusunk lényegi részei még gyerekkorban kialakulnak, azaz a történetünk elején már van valamilyen elképzelésünk a történet cselekményéről, végéről. A sorskönyvi folyamat az élettörténet szerkesztő elve, ami egyrészt végigköveti a történetet, másrészt formálja a fejezeteket, akár olyan apró szinten is, mint egy szemeszter vagy egy vizsgaidőszak felépítése…

A sorskönyv driver-elméletén és az egyén alaphiedelmein keresztül eddig áttekintettünk négy sorskönyvi folyamatot: az első bejegyzésben az „Addig amíg” és „Azután”; majd a másodikban „Mindig” és „Soha” elnevezésűeket. A végére két komplexebb folyamat maradt, amelyekben a driverek kombinációi alakítják az életstílust.

Majdnem

Hiedelem: „Most majdnem minden sikerült.”

Jellemző driver:

  1.  Szerezz örömöt másoknak! + Tégy erőfeszítést!
  2.  Szerezz örömöt másoknak! + Légy tökéletes!

A „Majdnem” típus logikailag nehezen elkülöníthető az eddigiektől: ő is folyamatosan dolgozik, de nem éri el, amit szeretne, hasonlóan a „Mindig” típushoz („Tégy erőfeszítést!”). Valamennyire sikeresebbnek érzi magát, mint akivel „mindig ugyanaz szokott történni”, ám ahogy az „Azután” („Szerezz örömöt!”) típusnál láthattuk, az örömébe vegyül némi üröm is. Igen, ez a típus lényegében e kettő kombinációja.

Rögtön érthetővé válik egy példa után!

Hősünk a vizsgaidőszak közepén van. Hosszú és nehéz felkészülés után sikeresen teljesít egy vizsgát. Ahogy kijön a teremből, az fogalmazódik meg benne, hogy „a csatát megnyertük, de a háborút nem”. Nem tagadja a saját erőfeszítéseit, s azt sem, hogy ezekre büszke is lehetne, de mégsem tud felhőtlenül elégedett lenni, még aznap estig sem, mivel már szorong a következő megpróbáltatás miatt.

Ennek egy másik változata, amikor a megfelelési kényszer („Szerezz örömöt!”) és a perfekcionizmus („Légy tökéletes!”) jár kéz a kézben. Esetünkben hősünk el se megy vizsgázni, mivel csak 95%-ra tudja az anyagot. Esetleg egy doktori disszertáció szintje alatt nem is képes beadni a szakdolgozatát, mert sosem érzi, hogy kész van vele. A kihagyott leadási határidők ettől még bántják, így igazán nem is elégedett, amikor végre kiadja a munkát a kezéből.

A „Majdnemhez” kapcsolódó történet Sziszifuszé, aki büntetésből egy hatalmas követ kellett felgörgessen egy dombra az alvilágban. Ez majdnem sikerült is neki, ám a kő az utolsó pillanatban visszagurult, így szegény Sziszifusz kezdhette elölről.

Az előzőkön túl, nézzünk néhány hétköznapi példát!

  •  „Egy csomó könyvet olvasok egyszerre, de a végére elunom őket.”
  • „Felvettek a pozícióra, amit megpályáztam, de szinte azonnal találtam egy jobbat.”
  • „Sikeres vagyok a munkámban, jó a párkapcsolatom, a jegyeim, kijövök a szüleimmel, haladok a céljaimmal, csak az zavar, hogy túl száraz a bőröm…”

A példamondatokból látható, hogy van némi hasonlóság az „Azután” és a „Majdnem” típus között: a „de” szócska. Ez a szócska mást fejez ki a két típusnál: az „Azután” esetében a narrátor a jövő miatt szorong, és emiatt nem érzi jól magát a jelenben. A „Majdnemnél” pedig a narrátor a rengeteg siker mellett mégis hiányérzetet él meg, és ezért nem érzi jól magát a jelenben.

Nyitott

Hiedelem: „ha egyszer eljutottam bizonyos pontig, utána nem tudom, mit kezdjek magammal”

Jellemző driver: Szerezz örömöt másoknak + Légy tökéletes!

A „Nyitott” lényegében a „Majdnem” típusnak a felerősített változata. Az egyén kitűz valamilyen célt, példásan meg is dolgozik érte, eléri – és csak ürességet érez utána, nem tud magával mit kezdeni. Ez lehet egy nagyobb cél, például felnevelni a gyerekeket, melynek sikeressége után a megidősödött egyén nem tud értelmet találni az életének. Lehet kicsi cél is, de abból sok kell, hogy mindig el legyen foglalva (mondjuk megszerezni a legszebb csirkefarhátat, aztán abból a legjobb ételt elkészíteni, a legszebben megteríteni, és így tovább…)

Az antik mítoszok közül Philemont és Baucist szokták erre a típusra példaként hozni. Ők egy idős pár voltak, akiket az istenek azzal jutalmaztak kedvességükért, hogy két fává változtatták őket, amelyeknek összeölelkeztek az ágai. A jutalom ebben az, hogy így nem kellett sosem egymás nélkül élniük. Sokáig nem értettem ezt a példát: végülis ez nem olyan rossz sors, nem? Akkor tényleg nem, ha történetnek vége, miután a páros elnyerte jutalmát. Ez egy szép kerek élettörténet lenne: a darabnak vége, a függöny lehull, a közönség tapsol.

De mi van, ha a pár élettörténete nem ér itt véget? Milyen az a színdarab, amelyben a hősök a jutalom után ott állnak a színpadon, fa formájában, és nem történik semmi? Alighanem a nézőben szép lassan előkúszik a „most mi van?” kérdés.

Ez az a kérdés, amit a „Nyitott” típus is kényelmetlenül feszengve tesz fel magának, amikor sikerül teljesítenie egy célt.

Néhány hétköznapi példa:

  • „Túl vagyok a vizsgaidőszakon, itt a nyár, de nem tudok mit kezdeni magammal.”
  • „Sikerült megházasodnom. Most akkor mi lesz, azon kívül, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk?”
  • „Bejutottam az egyetemre. Most egyetemista vagyok…nem is tudom, hogy ez mit jelent igazából…”
  • „Végre elköltöztem otthonról! Amúgy jó nekem így élni egyáltalán?”

A hat sorskönyvi folyamat

Ahogy a drivereknél is, itt is elmondható, hogy mindegyik folyamat jelen van az életünkben, ám egy vagy kettő van csak, amelyik igazából formálja a karakterünket. Ez a karakter megjelenik az életvezetés hosszútávú és hétköznapi értelmében is.

Kérdés, mihez kezdjünk, ha nem vagyunk elégedettek a folyamattal, amely szerint rendezzük az ügyeinket?

A szerző szerint aránylag egyszerű a teendő: tudatosan az adott folyamathoz kapcsolódó hiedelemnek ellentmondóan kell viselkedni, dönteni, tervezni.

Tehát, ha…

  • … „Addig amígben” vagyunk, akkor ügyeljünk rá, hogy azelőtt töltődjünk fel, mielőtt nekilátnánk a feladatnak!
  • … „Azutánban” vagyunk, akkor legyünk mértéktartóak, hogy ne kelljen aggódni amiatt, hogy „meglesz ennek még a böjtje”.
  •  … a „Soha” jellemez minket, írjunk össze néhány lépést, amit igenis képesek vagyunk megtenni, és ebből egyet minden nap tegyünk meg!
  • … a „Mindig” jellemez minket, elemezzük, hogy pontosan mely lépésünk miatt keveredünk folyton ugyanabba a helyzetbe! 
  • … „Majdnemben” vagyunk, akkor ne hagyjunk fel a feladattal, mígnem teljesen befejeztük, ám akkor ünnepeljük meg a sikert, mielőtt új kihívást keresünk!
  •  … a „Nyitott” jellemez minket, emlékeztessük magunkat arra, hogy a feladat utáni bizonytalan idő valójában lehetőség, hogy azt csináljunk, amit csak szeretnénk…

Talán mondanom sem kell, hogy az emberek különböznek abban, hogy milyen súllyal nehezedik az életükre ez a hat folyamat. Van, akinek elegendő kicsit tudatosabban kezelni az életvezetési döntéseket, van, aki csak egy hosszabb terápia után érezheti igazán, hogy ki tud lépni a hátráltató életstílusból.

Ha úgy gondolod, hogy érdemes volna foglalkoznod azzal, hogyan befolyásolják a sorskönyvi folyamataid az egyetemen eltöltött éveket, bátran jelentkezz hozzánk konzultációra!