BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Driver telepítve

Gyakran feltűnik, hogy ugyanazt a viselkedést, érzelmet és gondolkodásmódot visszük be számos helyzetbe. Ez a mintázat mintha nem is lenne egészen tudatos: egy kicsit merev, és igazából sosem viszi előbbre a helyzeteket. Akkor kerül elő, amikor ránk irányul a figyelem, és fontos lenne, hogy úgymond okénak érezzük magunkat.
Mindenkinek van egy – esetleg kettő – tipikus mintája arra, hogyan érje el, hogy mások okénak gondolják őt. Ezek a minták a neveltetéséből fakadnak, és általában úgy tűnik, hogy kifizetődő stratégiát jelentenek.
Előfordulhat azonban néhány, mondjuk úgy, félreértés a háttérben, ami miatt érdemes egy kicsit jobban megismerni őket!

Ezeket a mintákat drivereknek nevezi a tranzakcióanalitikus irodalom, de lehet velük találkozni előírás (vagy ellenparancs, de jelen keretek között ezt nehéz lenne elmagyarázni) néven is. A szakemberek többsége megegyezik abban, hogy 5 típus van belőlük (ld. lejjebb). Az elnevezéseik kicsit furán vannak megfogalmazva, mintha valami szuggesztiók lennének. Ez nem véletlen: ezeket a drivereket gyerekkorunkban építjük be a személyiségünkbe, és hat évesen bizony az ember agya olyan, mint a szivacs - viszont nem túl kritikus. Egyes szülői jelzéseket tényleg képesek vagyunk úgy átvenni, hogy át sem gondoljuk, hogy esetleg az adott jótanácsoknak vagy utasításoknak, tilalmaknak lehetnek korlátozó körülményei.

Amikor egy ilyen driver működésbe lép, akkor a klasszikus értelemben nem másoknak akarunk megfelelni. Azért viselkedünk úgy, ahogy a driver előírja, mert azt hisszük, hogy ettől okénak tartanak majd minket. És azért hisszük ezt, mert a szüleink annak idején erre a típusú viselkedésre jelezték vissza, hogy okék vagyunk.
Magyarán, amikor éppen a driver beszél belőlem, akkor inkább igazítom a viselkedésem a gyerekkori hiedelmeimhez, mint az itt és most kívánalmaihoz.
A másik lehetséges buktató pedig az, hogy a driver célja az okéság elérése és fenntartása, nem pedig egy helyzet megoldása. Ez a parancs tehát nem egy problémamegoldó stratégiát jelent, hiszen akkor az előírt viselkedés megszakadna, amint megoldottuk a problémát. A drivernek nincs kilépési pontja, leszámítva azt, amikor némi öntudatosságot bevetve rájövünk, hogy épp ő vezérel minket, és akaratlagosan megszakítjuk a bennünk zajló folyamatot.

No de miért akarnánk megszakítani? Végülis a szüleink egész jól tudták, hogyan lehet eligazodni a világban, és éppen azért „telepítették” ezeket a drivereket, mert a segítségükkel jobban lehet boldogulni. Ez igaz, viszont ennek az igazságnak megvannak a korlátai: egy driver működése egyúttal azt is jelenti, hogy valamit nem csinálunk. Még ez sem lenne probléma, hiszen bizonyos dolgok „nem csinálásával” elkerülhetünk kínos helyzeteket, büntetéseket. Például van olyan helyzet, amikor akkor járunk jobban, ha nem kritizáljuk a másikat, például a főnökünket.
Más helyzetben azonban pont ez a kritika kellene a helyzet megoldásához, a kapcsolat fejlődéséhez.
A probléma abban rejlik, hogy a driver mindkét helyzetben jelen van, és nem tesz különbséget köztük, ugyanúgy letiltja a kritizálást mindkettőben. Így válik egyszerre áldássá és átokká. Kis képzavarral a híres „még mindig harcoló japán katona” esetéhez hasonlítanám: a maga kontextusában jól jön, de azon kívül már jár vele némi bosszúság.

Nézzük, milyen driverek vannak, és mi jellemzi őket!

1. Légy erős!
   Ez a driver eredetileg arra való, hogy az érzelmek ne tudják kibillenteni az embert a lelki egyensúlyából. Gyakorlatban azzal jár, hogy az egyén elég nehezen dolgozik az érzéseivel, időnként nem is éli meg, hárítja őket.
   Tipikusan olyan mondatokba csomagolják, hogy „ne hisztizz”, „bírd ki”.
2. Szerezz örömöt másoknak!
   Eredetileg ez a driver arra ösztökél minket, hogy legyünk kedvesek másokkal, legyenek jó kapcsolataink, illeszkedjünk be. Az előre nem kalkulált veszteség ezzel az, hogy az ember hajlamos elnyomni a saját szükségleteit, illetve nehezen tud kimondani olyasmit, amivel várhatóan nem fog örömöt okozni, mert úgy érzi, ez már agresszió lenne (mint a fenti kritizálós példában).
   Jellemzően olyan mondatok rejtik ezt az előírást, mint a „ne légy önző”.
3. Légy tökéletes!
   Így leírva elég hihetetlennek hangzik, hogy bárkitől is a tökéletességet várná el a környezetre, hiszen mára már közhely, hogy a perfekcionizmus mennyire rongálja az önbizalmat és önértékelést. Szó szerint természetesen sosem mondják az embernek, hogy legyen tökéletes, viszont azzal már sokunkat biztattak, hogy „megy ez jobban is”, illetve sokunkat szidták már meg a hibáiért. Gyerekfejjel az ember ezt úgy tudja értelmezni, hogy „akkor vagyok oké, ha tökéletes vagyok”.
4. Tégy erőfeszítést!
   Eredetileg arra hívja fel a figyelmet, hogy az életben nincsenek ingyen a jutalmak, és meg kell értük dolgozni. Ha ki akarunk emelkedni, az sem megy állhatatos munka nélkül, így az álalános üzenet az, hogy „ne légy lusta”, légy minél aktívabb, keresd a kihívást, növeld a szintet, stb.
   A dolog akkor válik kellemetlenné, amikor kiderül, hogy a driver életstílust, nem pedig megoldást jelent. Magyarán ha én ötöst szeretnék, akkor ez a driver nem úgy fog lefutni, hogy segít megdolgozni érte. Abban fog segíteni, hogy mindig keményen dolgozzak, ami abban fog megnyilvánulni, hogy vagy megragadok az ötös kapujában, vagy ha elérem, nem leszek vele elégedett, és rögtön keresek valamit, ami indokolja az életstílusom fenntartását.
5. Siess!
   Mindenkinek megvan a maga egyéni tempója, de a környezet ezt nem mindig tudja/hajlandó figyelembe venni. Ennek folyományaként kialakulhat bennünk egy olyan hiedelem, hogy nincs elég időnk, és időben már valahol máshol kellene tartanunk, le vagyunk maradva.
   Viszonylag könnyű felismerni a driverhez kapcsolódó viselkedést: az ember hadar, sokat mocorog, az óráját nézi, nem tudja magát kényelmesen érezni egy nyugodt helyzetben, van benne valami késztetés, hogy haladni kell, oda kellene már érni valahova.
   Mondhatnánk, hogy de tényleg mindig oda kell valahova érni. Ám jusson eszünkbe, hogy a driver életstílust, nem megoldást formál! Ez már rávilágít a „Siess” problémájára: ez az életstílus úgy tartható fenn, ha az ember igazából sosem érkezik meg (nem fizikai, hanem élmény szinten, természetesen).

Mindenkiben megvan mind az öt driver, ám mindenkire csak egy, esetleg kettő jellemző kiemelkedő mértékben. Általában nincs belőlük semmi gond, amíg nem hagyjuk, hogy tényleg előírás-szerűen működjenek, és kritika nélkül teljesítsük őket. Ha valaki rajtakapná magát, hogy a driverek irányítják az életét, azt javaslom, nyugodjon meg egy kicsit, és emlékeztesse magát, hogy felnőttként már joga van eltérni a szülői parancsoktól, hiszen már elég érett ahhoz, hogy fel tudja mérni egy adott helyzet valódi követelményeit. Ezzel a kis rugalmassággal a driverek nem okozhatnak gondot!