BME honlap | Oldaltérkép | Impresszum | HU | EN

HALLÁSSÉRÜLés

A hallás szerepe és jelentősége

Az akusztikus információk gyakran irányítják a vizuális észlelést (pl. csöngetnek, kinézünk az ablakon), illetve ún. anticipatív, előrejelző funkciót töltenek be életünkben (pl. lépések zaját halljuk, tehát tudjuk, hogy jön valaki). Ugyanakkor a hallás folyamatos ingerközvetítő: a körülöttünk zajló eseményekről akaratunktól függetlenül is tájékoztat bennünket. A halló ember fel sem méri, hogy hallása révén a környezetében zajló eseményekről állandó tájékoztatást kap.

A hallás mechanizmusa

„A hallórendszer olyan komplex érzékszerv, mely a fizikai ingereket (hanginger) elektromos jelekké alakítja át, majd ezeket a jeleket kódolja, dekódolja. A hangingerek felfogásában a külső, illetve középfülnek, a hangingerek elektromos jellé történő átalakításában a csigának (cochlea), illetve a benne található szőrsejteknek van szerepe. A kódolás, dekódolás (értelmezés) a cochlea, illetve az egész hallópálya feladata” (Pytel,1996.)

A hang erősségét decibelben (dB) mérjük. A hang frekvenciája, melyet Herz-ben (Hz) adunk meg, megegyezik a rezgések másodpercenkénti számával. Minél nagyobb a rezgésszám, annál magasabb a hang. Az emberi hallás meghatározott hangerejű és magasságú levegőrezgéseket képes hangként felfogni. A hallásküszöb az a legkisebb hangerő, amely éppen hangérzetet kelt, azaz amit éppen meghallunk. A fájdalomküszöb az a hangerő, ami már meghaladja a kellemetlen szintet, és fájdalmat okoz.

A hallásküszöb és a fájdalomküszöb közötti legnagyobb távolság átlagosan 120 decibel. Az egészséges emberi fül a 20 és 20.000 Hertz közötti hangrezgések felfogására képes. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a magas hangok meghallása iránti érzékenység. Hallástartománynak nevezzük a diagram 0 és 120 decibel, illetve 20 és 20.000 Hertz közötti részét. A beszéd megértése szempontjából a legfontosabb frekvenciák a 250-3000 Hz közötti hangok, 30 és 65 dB közötti hangerősségen. Ez a beszédtartomány.

A hallássérülés fogalma

A hallássérülés a hallórendszer valamely részének veleszületett vagy későbbi életkorban szerzett sérülése, illetve fejlődési rendellenessége, mely az éptől eltérő hallásteljesítményt eredményez.

A hallássérülés lehet veleszületett vagy szerzett. Fontos tényező, hogy a hallássérülés a beszéd megtanulása előtti időszakban, vagyis a második életév előtt (prelingvális hallássérülés), vagy ezt követően (postlingvális hallássérülés) következett-e be. Az első esetben a gyermeknek a beszédet ill. annak meghallását teljes egészében meg kell tanulnia, az utóbbi esetben inkább újratanulásról, a beszéd megtartásáról van szó. A hallássérülés kórokától függően a hallásromlás lehet átmeneti illetve tartós, végleges. Tartós hallássérülés esetén (pl. örökletes betegség) a hallássérülés hosszú ideig változatlan mértékű lehet, de ismeretesek olyan megbetegedések is, melyek fokozatosan romló hallássérülést okoznak.

A halláscsökkenésnek három fő típusa ismert: a vezetéses hallásvesztés, az idegi hallásvesztés és a kettő kombinációja.

Vezetéses hallássérülés

Vezetéses halláscsökkenés akkor alakul ki, amikor a hang útja akadályoztatva van akár a hallójáratban, akár a középfülben.

Jellemzői:

  • a külső és a középfül károsodása,
  • általában nem haladja meg a 60 dB-t,
  • halkabban, de nem torzítva hallja a beszédet,
  • a legtöbb esetben orvosilag kezelhető, hallókészülékkel jól korrigálható.

Idegi hallássérülés

Akkor beszélünk idegi típusú halláscsökkenésről, amikor a belső fülben vagy az agy felé haladó idegekben történik károsodás.

Jellemzői:

  • a belső fülben lévő csiga szőrsejtjeinek, vagy az agyhoz vezető idegrostoknak a sérülése,
  • az enyhe hallás-csökkenéstől akár a teljes siketségig terjedhet,
  • elsősorban a magasabb frekvenciák meghallása sérül,
  • a beszéd hangerejének növelése nem javítja kellő mértékben a beszédértést,

A hallás vizsgálata, az audiogram

A hallássérülés mértéke hallásvizsgálattal állapítható meg. Műszeres hallásvizsgálatot audiológiai állomáson végeznek, az ún. audiométerrel, mely állítható erősségű és hangmagasságú hangokat ad. A hallásvizsgálat eredményét audiogramon jelölik. Ez egy koordinátarendszer, melynek vízszintes tengelyén a hangmagasságot (frekvencia – Hz), függőleges tengelyén a hangerősséget (intenzitás – dB) ábrázolják. A diagramon a pontok azt jelzik, hogy adott hangmagasságokat milyen hangerőnél hall éppen meg a vizsgált személy. Ez az érték a hallásküszöb.

A súlyos fokú hallássérülés előfordulási gyakorisága születéskor 0,001 ezrelékes. Az életkor előrehaladtával nő a hallássérültek száma, a hallássérült emberek több, mint fele (60%-a) 60 éves, vagy idősebb. Ennek oka az időskori hallásromlás, mely már a 40. életévtől jelentkezik.

A hallássérülés egyrészt az akusztikus információkhoz való hozzájutást, ezek megértését, értelmezését, az általuk történő tájékozódást nehezíti, másrészt erőteljes nyelvi kihatásai vannak, mind a beszédértés, mind a hangos beszéd területén.

Mivel a halló gyermekek hallásuk révén elsősorban spontán módon gyűjtik és tanulják meg anyanyelvük szókészletét a beszédfejlődés során, ezért a veleszületett, vagy kora gyermekkorban bekövetkező hallássérülés a szókincs alakulását kedvezőtlenül befolyásolja. A szókincs hiányosságai a beszédértésben, illetve az olvasásban és a szövegértésben nehézségeket okozhatnak.

A hallássérülés csoportosítása súlyosság szerint

Enyhe nagyothallás (25-40 dB hallásveszteség): A hallássérült személy a magasabb, 1000 Hz feletti frekvenciákat is meghallja, a távoli, illetve igen halk beszéd megértése nehezített.

Nagyothallás (40-60 dB hallásveszteség): A hallássérült személy a magasabb, 1000 Hz feletti frekvenciákat is meghallja, hallókészülék viselése indokolt, a társalgó beszéd megértését már nehezíti, ha a hallássérült személy nem látja a beszélő száját, a mondanivaló pontos megértése már csak kb. 50%-os, a szájról olvasás a hallást kiegészítő információs forrás.

Súlyos nagyothallás (60-90 dB hallásveszteség): Csak a közeli, nagy hangerejű beszéd felfogására, illetve a környezeti zajok, zörejek felismerésére képes, a beszéd megértéséhez feltétlenül szükséges a hallókészülék.

Átmeneti sáv – súlyos nagyothallás és a siketség között (90-110 dB hallásveszteség): A magasabb hangok területén már nem mutatható ki hallásmaradvány, csak egyes, és igen erős hangok meghallására képesek, inkább vibrációt érzékelnek, a kommunikáció során elsősorban a vizuális csatornára támaszkodnak.

A nagyothallók hallókészülékek segítségével többé-kevésbé megértik a hangzó beszédet, és ők maguk is érthetően beszélnek. Néha előfordul, hogy hangjukon és kiejtésükön érezhető a halláscsökkenés és a kontroll hiánya. Mivel a hangzó kommunikáció elérhető számukra, a jelnyelvet nem használják, gyakran nem is ismerik.

Siketség (110 dB felett): Nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal. A siketség korrigálható, amennyiben a rendellenesség a középfülben van jelen. A belső fül zavara esetében jó eredménnyel alkalmazható a cochleáris implantáció, amely a szőrsejtek feladatát veszi át. A hallóideg, illetve az agy működési zavara esetében a siketség csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyógyítható. A siket emberek többsége a jelnyelvet használja, mivel esetükben nincs, vagy nem elégséges a hallásmaradvány a beszéd megértéséhez, vagy mert a siket közösség tagjaiként tudatosan ezt a kommunikációs formát választják. A siket emberek nyelvi és kulturális kisebbségként tekintenek magukra az egész világon.

A „siket” megnevezés kevésbé elterjedt, de maguk a siketek előnyben részesítik a „süket”-tel szemben (ez utóbbinak a siketek szerint a köznyelvben negatív mellékjelentése van az illető észbeli képességeire vonatkozóan).

Fontos tények a hétköznapi helyzetekhez

A hallássérült emberek többsége számára a kommunikáció fő eszköze általában a beszéd, a beszédértés során a hallókészülék által biztosított hallásra és a szájról olvasásra támaszkodnak. A szájról olvasás általi beszédértést nehezíti, hogy a magyar nyelvben bizonyos hangok leolvasási képe nagyon hasonló. A hasonló hangok megkülönböztetéséhez, s ezáltal a mondanivaló megértéséhez a hallásmaradvány kihasználására, illetve a szövegkörnyezetből való következtetésre, kombinációra is szükség van. Főleg a hosszabb időtartamú, folyamatos közlés esetén számolni kell a hallássérült személy elfáradásával.

A súlyos hallássérült személyek egy része a jelnyelvet preferálják kommunikációjuk során. Őket a halló emberekkel történő kommunikációban jelnyelvi tolmács segíti, aki a kommunikációs partner közléseit jelekkel közvetíti a hallássérült személy számára, illetve a hallássérült személy jelnyelvi közléseit fordítja át hangos beszédre. A jelnyelv a hangos beszéddel szemben vizuális csatornán közvetíti az információt. A jelnyelvet ugyanúgy használják, mint a halló emberek a beszélt nyelvet. A jelnyelv a legtöbb siket ember elsődleges nyelve, siket szülők esetében az anyanyelve. Ez a fajta identitás a siket emberek elszigetelődéséhez vezet a társadalomban, amit fokoz, hogy a jelnyelvet nem csak a többségi társadalom nem használja, de a nagyothallók jelentős része sem tanulja meg.

Orális tolmács közreműködésére azoknak a hallássérült személyeknek lehet szüksége, akiknek a hangos beszéd a választott kommunikációs csatornájuk, de a szájról olvasással történő beszédértésük nehezített. Az orális tolmács a beszélő mondanivalóját szinte egyidejűleg, a hallássérült számára érthetőbb artikulációval közvetíti. Általában a hallássérült fél mellett, vagy hozzá közel helyezkedik el, s szembe fordul vele. Az orális tolmács a nehezen érthető hallássérült személy közléseit is tolmácsolhatja a kommunikációs partner(ek) számára.

A hallássérültek által használt eszközök

A hallókészülék elsődleges célja, hogy a készülék biztosítsa a beszéd meghallásához legmegfelelőbb erősítést. A hallókészülék a hanghullámokat elektromos rezgésekké alakítja, felerősíti, majd visszaalakítja hanghullámokká. A hallókészülék az akusztikus jeleket (pl. a beszélő hangját) és a zajokat egyaránt felerősíti, így csak optimális körülmények között (a beszélő közel áll a hallássérülthöz, nincs semmilyen háttérzaj) tudja jól korrigálni a hallás sérülését. Tulajdonképpen 100%-os hallásélményt nem tud biztosítani.

A cochleáris implantáció azoknak a hallássérülteknek nyújt lehetőséget a hallásra, akiknél a súlyos hallásveszteség következtében nincs lehetőség a maradéktalan hallókészülékes rehabilitációra. A cochleáris implantátum egy olyan összetett technikai eszköz, mely közvetlenül a hallóidegre küld elektromos impulzusokat, tehát ugyanazt a feladatot végzi el, mint az ép hallószerv esetében a szőrsejtek.

Az optimális beszédértés elősegítésére, a közlő és a hallgató közötti távolság és a háttérzaj problémájának kiküszöbölésére fejlesztették ki az adó-vevő készülékeket. Ez egy mikrofonnal ellátott adóból (melyet többnyire az előadó/oktató visel, vagy elhelyezhető egy értekezlet alkalmával az asztalon is), illetve egy vevőkészülékből áll, mely a hallókészülékhez csatlakozik. Előnye, hogy csak a hasznos jelet (az adót viselő hangját) erősíti fel, a környezeti zajokat viszont nem. Nagyobb előadókban rendkívül hasznos lehet az órai anyag követésében, mivel itt a szájról olvasás lehetősége is korlátozott, illetve sok lehet a háttérzaj.

A hallássérült emberek információhoz való hozzájutását, tájékozódását megkönnyítendő fény- és vibrációs jelzőberendezések (ajtócsengő, kisbaba sírásjelző, telefoncsengő, ébresztőóra, riasztó) állnak rendelkezésre, valamint az infokommunikációs eszközök és szolgáltatások is nagyban hozzájárulnak a hallássérült emberek nagyobb fokú társadalmi integrációjához.

Hogyan kommunikáljak egy hallássérülttel?

Ha nagyothallóval beszélsz, figyelj oda, hogy szembe állj vele és tudjon szájról olvasni. DE nem kell lassabban beszélned, vagy jobban artikulálnod, sőt ez még zavaró is lehet a számára. Ha nem ért valamit, szólni fog, hogy ismételd el. Esetleg kérdezz vissza te magad a fontosabb információk elhangzása után, hogy jól értette-e amit mondtál?

A hallásérültek nyelvtudása és beszélőképességük nagymértékben változó. Mivel nem, vagy csak részben hallják saját beszédüket, a hallásérültek beszéde gyakran elmosódott, nem tudnak hangsúlyozni, és a hangerő és a hangminőség sem megfelelő.

Mi a jelnyelv?

A siketkultúra legismertebb eleme a jelnyelv. Ezzel kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy nem igazi nyelv, hanem egy pantomimszerű jelrendszer. Egy másik hiedelem szerint a jelnyelv nemzetközi. Ám valójában nem egy jelnyelv létezik, hanem minden országban más jelnyelve(ke)n jelelnek. Ezek éppúgy különbözhetnek egymástól, mint a hangzó nyelvek.

Ajánló

Ha szereted a zenét és a táncot, nézd meg ezt a videóit a tehetséges és sikeres táncosokról, akik hallássérüléssel élnek: https://sinoszhangforras.hu/erzik-a-ritmust-hallasserult-tancosok-1-resz/

Hasznos videók a jelnyelvről, azaz hogyan tanulj jelelni:
https://www.youtube.com/watch?v=S7_YjxWFWkw
https://www.youtube.com/watch?v=w3_9iiOWEw0

Rendkívül érdekes beszámoló az autizmus és a jelnyelv találkozásáról:
https://www.youtube.com/watch?v=MlsDK4J0pT4

Ha szeretnél jobban belelátni a siketek mindennapi életébe, nézd meg A Bélier család (La famille Bélier) című francia-belga vígjátékot. A film angol nyelvű remake-je a CODA Oscar-díjat kapott 2022-ben!

A Kalapács (The Hammer) egy 2010-ben készült életrajzi film Matt Hamillről, egy siket birkózóról és harcművészről. Érdekesség, hogy Matt Hamillt Russell Harvard alakítja, aki szintén siket. A film készítői több mint öt évet töltöttek a projekt fejlesztésével, és siket szereplőket és stábtagokat kerestek a filmhez. A film egy érdekes mondanivalója, hogyan éli meg egy hallássérült fiatal, ha integrált iskolába jár, de ott nem kapja meg a szükséges segítséget ahhoz, hogy a tanulmányaiban sikeres tudjon lenni, majd bekerül egy szegregált oktatási formába, ahol viszont nehezen tud beilleszkedni, mert nem tud jelelni.

Forrás

sinosz.hu

Perlusz Andrea – Ismeretek a hallássérült személyekről és rehabilitációjukról

(A tanulmány az Ismeretek a fogyatékos, akadályozott személyek segítésére felkészítő képzések hallgatóinak című kötetben jelent meg a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány kiadásában.)