BME honlap | Oldaltérkép | Impresszum | HU | EN

Tanulási zavarok, avagy diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia

A tanulási zavar gyűjtőfogalom, amely a figyelem, a beszéd, az olvasás, az írás, vagy a matematikai képességek elsajátítása terén mutatkozó jelentős nehézségek heterogén csoportját foglalja magában.

Az írás, olvasás, vagy számolás nehezítettsége, az ezeken a területeken tapasztalt problémák minden gyereknél eltérőek, egy széles spektrumot alkotnak. Akkor beszélünk zavarról, ha az nagymértékben nehezíti az iskolai boldogulást, azaz az adott területen a gyermek teljesítménye lényegesen elmarad az intelligenciaszintjétől, illetve a korának megfelelő teljesítménytől.

A tanulási zavarok hátterében mindig valamilyen idegrendszeri fejlődési eltérés áll. Bármilyen intelligenciaszinten megjelenhetnek, sőt az adatok azt mutatják, hogy a magasabb intelligenciaövezetben nagyobb arányban fordul elő specifikus tanulási zavar. Gyakori, hogy a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia együtt jelenik meg.

A DSM-IV(1) tanulási zavarok diagnosztizálását akkor javasolja, ha az egyén teljesítménye olvasási, számolási és írásbeli készséget mérő sztenderdizált tesztekben vagy tesztek valamelyikében a korának, iskolázottságának és intelligenciájának megfelelőnél jóval gyengébb, és jelentősen befolyásolja az iskolai teljesítményt. Tüneti szinten hívják a tanulási zavart olvasászavarnak, vagy diszlexiának, ha elsősorban az olvasás terén jelentkezik, de ha a számolásban, akkor diszkalkulia, ha írásban, akkor diszgráfia az elnevezés. Ugyanakkor a mindennapi tapasztalatból nyilvánvaló, hogy jelentős átfedések jellemzők a készségekbeli hiányok terén.

Videóajánló:

Keira Knightley: Rájöttek, hogy nem tudok olvasni - https://www.youtube.com/watch?v=LPgVMkBkVpo&t=65s

Diszgráfia

A diszgráfia olyan írászavar, amely az írás grafomotoros jellemzőinek zavarában nyilvánul meg (betűk felismerhetősége, írás gyorsasága, téri elrendezés, központozás, betűk használata, stb.), valamint a fonológiai-nyelvi jellemzők zavarában (nyelvtan, mondatszerkezet, helyesírás), és ennek a kettőnek az együttes előfordulásában. Tehát a diszgráfia nem egyenlő a rendezetlen külalakkal és a rossz helyesírással. Kiváltó oka az agy különböző területeinek a többségtől eltérő működése. Megjelenhet önállóan is, vagy lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása.

Típusai

Formai diszgráfia: Ha az írás technikai része nehéz a finommozgások vagy a szem-kéz koordináció pontatlansága miatt. Ilyenkor az írás külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorokból, rendezetlen az íráskép.

Tartalmi diszgráfia: Ha az írás külalakja elfogadható, de nagyon gyenge a helyesírás, és nem tudja írásban kifejezni a saját gondolatait. Előfordulhat, hogy a gyermek esetleg szépen és hibátlanul másol, de tollbamondás után nagyon sok hibát ejt.

Diszlexia

A diszlexia gyűjtőfogalom, az egyes részképességek olyan zavara, amely változatos összetételben ugyanahhoz a problémához, azaz súlyos olvasási zavarhoz vezet. Emögött állhat fordított agyi dominancia, bizonyos kognitív modulok eltérése, a rövidtávú emlékezet sajátos működése, a két agyfélteke közti gyengébb kommunikáció, stb.

Az elmúlt évtizedek során számos iker- és csoportos családvizsgálat bizonyítékot adott a diszlexia örökletességére. Ennek konkrétumait azonban még kutatják.

Szerzett diszlexia: valamilyen a születés előtt, alatt vagy után történt enyhe agyi trauma eredménye (oxigénhiány, fertőzés, magas láz, baleset, mérgező anyag kerül a szervezetbe, stb.) Ennek eredményeképpen a gyerek a többieknél fáradékonyabb, érzelmileg labilisabb, szétszórtabb lesz. Emellett megjelenhet a mozgáskoordináció zavara, valamint a figyelem és az észlelés terén is jelentkezhetnek problémák.

Fejlődési diszlexia: örökletes sajátosság, melyre már a múlt században felfigyeltek. A kutatások az öröklődés tényét már igazolták, de nem lehet egy konkrét génhez kötni. Lehetséges, hogy több gén is okozhatja, vagy bizonyos gének kölcsönhatása. Az szinte biztos, hogy a hajlamosító gén, gének mellett környezeti hatások is közrejátszanak a kialakulásában: tehát öröklődik a hajlam, de bizonyos környezeti feltételek fennállása esetén alakul ki neurológiai eltérés.

Szerencsére az agy plaszticitása (Az agy olyan képlékeny, hogy a sérülés, eltérő fejlődés okozta kiesést más területek kompenzálni tudják.) segít a normálistól eltérő fejlődés korrigálásában, viszont ilyenkor a többi agyi terület, funkció is kicsit másképp fog működni.

Szokásostól eltérő dominancia

Különösen az öröklött, de a szerzett diszlexia esetén is jelentős szerepe van a szokásostól eltérő agyi és testi dominancia-viszonyoknak. A népesség többségénél a bal agyféltekei dominancia a jellemző. A diszlexiásoknál azonban a jobb agyfélteke a domináns, így az információfeldolgozásuk és gondolkodásuk is eltér a többségtől.

Az egyoldalúan jobb agyféltekés emberek nem képesek a részleteket összegyűjteni, hiányzik a logikai, a következtetési képesség, a helyzetek és feladatok elemzése. Kevéssé tudnak egymás után következő információkat, vagy adott relációban összefüggő rendszereket kezelni. Sokkal inkább jellemző az egészleges gondolkodás, az információk párhuzamos feldolgozása. A verbalitás helyett a képi-vizuális információfeldolgozás jellemző rájuk.

A mai közoktatás egyoldalúan a logikai-elemző, egymásutániságot kívánó gondolkodásra épít, és ezt fejleszti. Maga a tananyag felépítése is szeriális, elemző. A tanulási zavarral élő gyerekek számára tulajdonképpen nem az írás, olvasás, számolás elsajátítása okozza a legnagyobb gondot, hanem a tananyag felépítése: nem tudják követni a lépésről-lépésre felépülő (a végére majd összeáll a teljes kép a darabokból) tanmenetet. Ez azt jelenti, hogy elvész a tananyagban, nem tudja összekötni a részeket, vagy éppen kiemelni a lényeget. Emiatt sokkal nehezebben érti- és jegyzi meg a tanulnivalót. Ilyen helyzetben sokat segít, ha a tananyagról az első órán kap egy átfogó képet, és elhelyezik azt valamilyen kontextusban.

Emellett lényeges a tanulás során az is, hogy milyen csatornán/csatornákon érkezik az információ a tanulóhoz. Az emberi információfeldolgozásban vezető a vizualitás. Az egyéb érzékszervek használata azonban jelentősen növeli ennek hatását.

„Ha hallom, elfelejtem.

Ha látom, megjegyzem.

Ha csinálom, értem.”(2)

A verbalitás szinte kizárólagos használata az oktatásban minden tanulót hátrányosan érint, mert csak egy csatornán érkezik az információ, de a tanulási zavarral élő, hallássérült vagy éppen autizmus spektrumzavaros hallgatók számára szinte lehetetlenné teszi az órai anyag elsajátítását.

A tanulási zavarral élő emberek agya eltérően működik, tehát máshogy is tanulnak, illetve más módszerekkel tudnak jól teljesíteni. Ebből az is következik, hogy ha figyelembe veszik a sajátosságaikat, akkor ők maguk is az erősségeikre tudnak koncentrálni, a sorozatos kudarcélmények helyett.

Mi az, ami segíthet:

  • átlátásra van szüksége ahhoz, hogy egy tananyagot elsajátítson, ezért a tanulás kezdődjön az összefoglalással,
  • a tananyag szerkezetét kell látnia, hogy a részleteket képes legyen kezelni,
  • ha több csatornán kapja az információt, könnyebben feldolgozza (kép és szöveg együtt, miközben tanítják, csinálni is lehet),
  • az új fogalmak alapos megbeszélése,
  • konkrét példákon keresztül jut el az általános fogalmakhoz, majd a fogalmakat konkrét példákkal értelmezi,
  • több időre van szükség az írásos feladatok elvégzésénél,
  • hosszabb szövegek feldolgozása nehezére esik,
  • a magyarázatok lehetőleg rövidek legyenek.

 

Forrás:

Dr. Gyarmathy Éva: Diszlexiás tanulókról felsőfokon, MTA Pszichológiai Kutatóintézet, 2010.

Dr. Gyarmathy Éva: Diszlexia. Specifikus tanítási zavar, Lélekben Otthon Kiadó, 2007.

(1)    Az Amerikai Pszichiátriai társaság által kiadott kézikönyv.

(2)    Konfuciusz – ókori kínai filozófus